Keresés a honlapon:

Németh Erzsébet: Víziók...

 

Uram, engedd,
hogy a világ rám
egy pillantást vessen...
míg kék őszi fátyolba
hullik le testem.

*

Szemem lecsukva
éjszakai erdő.
Fekete sóhaj
bársonyszirmait
földre szórja a szél.

*

Hull a múlt:
repedt vakolat
omlik,
összegabalyodott
ág-éveim mögül
sápadtan
néz a Nap.

*

Zord ez a tél...
Mérges ebként
vakkanó hajnal
rebbenti fel
varjakká vált 
gondolataim.

* 

Miféle élet ez,
miféle macskakölyök-élet:
megtartanak, eldobnak,
mi lesz az ítélet?

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-01 18:35:33

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.