Kántor Zsolt: A szöveguniverzum pulzusán egy kéz
A szöveguniverzum pulzusán egy kéz
SZÁNTÓ TIBOR tipográfus emlékére
Mohó olló harap a papír húsába, mint egy
felhasadt alkonyat, nyílik szét egy ív,
megdobban a szív a "levonat" alatt.
Lapozó kéz, mily áramvonalas! Szinte
összenőtt a gyöngéd ujjbegy és a lap.
Pereg a hét, a pagina, a nap. Kis test.
Könyv, mézként összegyűjtött örömkönny.
Mennyi gond, érzület lüktet gyöngysoraid
között. Mennyi mánia, vágy! Bölcselet,
betűk, lepréselt ékszerek. Itt bújnak meg
a legelemibb intuíciók, bebábozódó
ámuldozások. Víziók. Lord Tipográfia, most
függönyöket húz el, csellókat állít sorba.
Zongorákat gurít a színpadra, Mozartot
játszik,majd leül és nevet. Hópelyhek
hullnak a díszletekre, s minden hókristály
egy-egy hang. és tele a Göncölszekér
Bembó és Avantgarde betűkkel! Azután
New Times, Helvetica, Frankfurt Gothic!
Fujiyama, Jupiter, Adelaide, Bosanova,
Csipkés kalligráfiákat gravíroz a huzat!
Közben énekel az ajtó, karcsú, akár egy
hangyányi "g" betű. Egyszer csak egy
szekrény nagyságú könyv ereszkedik a
nézőtérre, s a lapok közül előbújik Donna
Manna és szól: az egész Galaktika egy
breviárium! Kimondjuk a nyelvet! Mi magunk.
És a háttérben megreccsen a tenger! Óceán
kagylója. Gyöngy vagyunk.
Megjelent: 2016-11-11 08:00:07
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
