Molnár József: Virágkosár
Csontjaimon már
csak a madárként vergő-
dő lélegzetem...
Virágszirmaink
napot s holdat vettek fel
úti társuknak.
A fogyó hold vagy
a kelő nap uralja
szögletes időm.
Tegnap elszaladt
éveimből formáltam
virágkosarat.
Csak a csendet nem
tudtam még soha fogni
antennáimmal.
A süket falak
meghallják ha utánad
én is elmegyek.
A föld alatt van
alagút, mely kapukat
nyit a halálhoz.
Ebből az élet-
labirintusból csak a
születés visz ki.
Egy égig érő
fa megmászása közben
tudni kell esni.
Megjelent: 2014-08-01 14:59:40
 |
|
Molnár József (Vác, 1961) költő, publicista |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
