Videó

Ménes Attila videója

Fotóelmélet

I.

A Létra árnyéka (emlékeim szerint):

éppen fölszeletelte az udvarból le-nyíló romos

kis borpince kitárt bejáratát (egy távoli faluban)

Húsvét táján – s a pincébe igyekvő meztelen

(kissé hájas) férfi testével együtt tette ezt

s a fény-árnyék (és tér-mélység) állapota

zaklatottá és különösen darabolttá fixálta

tétovaságomban ama fotográfiát,

melyet mégsem hívtam papírra (elő)…

II.

Elő mégsem hívtam: a Létrának

ama árnyéka által fölosztott (és megbolygatott)

tér-lehetőség képet, melyet akkor

(Húsvét táján) nagyon lehetetlennek,

rétegzett éber-álomnak véltem – s többször át is éltem,       

ott, a meztelen férfi segítségével…

III.

Papírra nem hív(hat)tam elő:

az emlék-kertemben oly erőteljesen élő Létra

bizonyos (túlon-túl is vibráló) árnyékát, amely

Húsvét táján (szinte „szakrális” kontrasztokkal)

szeletelte föl a kis borpince kő-bejáratának

boltíves részleteit (a mögötte lenyúló sötét

és hűs mélységbe is belekarcolva), a felszínen

kiégett növényzetet, a néhány foknyira túlmutató

ég-részletet… Ám főleg: a (kissé hájas),

pödrött bajszú, fehér hajzatú, meztelen férfi

jelenés-alakját, kinek arany-nyaklánc feszület

csillant meg gyér mellkasán – s aki éppen

(a mélyből visszanézve) két fok között vacillált…     

Megjelent: 2016-10-27 07:00:30

Nagy Zopán (1973, Gyoma)

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.