Keresés a honlapon:

Czékmány Sándor: 8

 

 

8

hegybe vájt űr. lucskos és üres. a falon penész,

és pállott eszmeszag. homály

nincs, csak méregzöld sötét. és mennyezetről

lecsüngő lámpazaj.

és hullámzás. a

folytonos kelés

fekvésben

elpusztult távlatok. amiken túl

most élni illene.

néha

visszhang kószál. izgága

hangfekély. dübörög, elhal. semmit sem tudok.

az idő beroskadt. vánszorgó, hideg

kérdések.

az eddig honnan. és

innen, ha lehet, odáig menni. haladok.

vakon

is tapinthatók az élek, a folytonos zörej.

dobog, kihagy. formál, rám tapad

a mindent megértő, tompa

késztetés. ez itt a Város, pusztulásba

vés

a beígérve vesztett Kánaán. a

hallgatag, a gyilkos ébredés.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-10-09 07:00:24

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.