Mirtse Zsuzsa: Napfémjáték
Hány hektáron fér el békésen a lélek?
Nappal is kell útlevél az alvilágba?
Ki fogadja be azt, akit ember sem? Csak
a szív tolvajkulcsa illik minden zárba.
Van, aki elhiszi, hogy mindent elveszít?
Ki kopog? Valaki még kószál a kertben.
Hol botorkál az, aki nem tud elmenni,
vajon mit nem lehet elmondani versben?
Tizenkét oroszlán tart egyetlen kutat,
a legerősebb őrzi magát a Napot,
négy nagy folyó indul el négy égtáj felé,
megnyitnak odafönt aznap minden csapot,
sárga eső hullik sárga égből, egyszer
megölik a hidrát, legyőzik a vadkant.
Árulónak aznap nem osztanak lapot.
Miért kell itt hagyni ezt a földi katlant?
Tényleg, a por is összeáll újra testté?
S mi lesz azzal, aki nem hal meg egészen?
Van úgy, hogy már nincs kedved többé szeretni.
Jó lenne új szívet venni kulcsrakészen.
Megjelent: 2014-07-31 20:55:26
 |
|
Mirtse Zsuzsa író, költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
