Balázs F. Attila: Ütközés
amikor
találkoztál velem
furcsa időszakomat éltem
aligátorokat gyűjtöttem
skorpiókat és csörgőkígyókat
női lelkeket kopogtattam elszántan
mint szorgos fakopács
a beteg ágat
szavakkal töltöttem meg
a párnahuzatot
mely fejed alatt hol puha volt
hol kényelmetlen
a halállal bratyiztam
frontális ütközésben teszteltem
a hatás – ellenhatás törvényét
nem értettem miért vált pirosra
minden szemafor az orrom előtt
nyugalmi állapotot
mint biztonságos
ellazító fészket kerestem
minden kapcsolatban
de a pöfeteg felrobbant
a szőnyeg kicsúszott lábam alól
a szék lába kitört
a támasz megbillent
a korlát megingott
és a vihar is hirtelen jött
lehetetlen volt rákészülni
ezért bújtam melleid közé
mint nyugtalan garabonciás
azt a biztonságot keresve
mit anyám nyújtott hajdanán
de testem finom rángásai
elárulták neked
hogy álmom mindig nyugtalan
és amikor karjaidban fekszem elernyedten
kiürülve
boldogságot mímelve
már ott száguldok
szédítő sebességgel
egy ismeretlen autósztrádán
az új ütközés felé
Megjelent: 2016-09-22 07:00:00
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
