Debreczeny György versei (A szél átkel a városon, Önvád éjnek idején, Csendélet)
A SZÉL ÁTKEL A VÁROSON
hegyek zöld haján
a kő-koponya átüt
mészkövek közé
préselt város utcáján
szembejön a szél
(telefonod van)
a sapkákat megemeli
úgy köszön
s tovasurran
egy közön
(ki az?)
minden kocsmába
beles fogy-e a feles
és az arany sör
a kerítések tövében
hugyozóknak emlék-
művet emel
(egy szőke női hang)
a fák térdre borulnak
a hegyek száz gondtól
megkopaszodnak
(mit akar?)
sáros vagy
üvölti a sár
a szél lesz gyilkosod
ha száz haláltól
ment meg
akkor is
(nem mondta
a szőke női hang)
ÖNVÁD ÉJNEK IDEJÉN
Hát mit képzelek én
hogy éjnek idején
mikor az utcákon is csak
egy-két éhező villamos
kivilágított gyomra korog
és akkor én
én szemtelen pimasz és merész
nem röstellek éjnek idején
csak úgy izé
mintha mittudomén
Hát mit képzelek én
hogy merészelek én
csak úgy egyszerűen mintha
nyitva lenne a kalitka
én jómadár no szép dolog
fene tudja mit forralok
és hogy képzelem én
én pimasz pofátlan és merész
hogy éjnek idején
csak úgy izé
mintha mittudomén
CSENDÉLET
Kisiklik az álom szerelvénye
míg vágányzárak kulcsát keresem
mezítlábas talpfák nyári hócipőjét
A megrepedt sínek fölött
memoárom egy nyárfaágon – hogy alliteráljon –
tangót táncol
A távolban pionyer Abrószimov
piros nyakkendőjét lobogtatja –
színtévesztő a masiniszta
Megjelent: 2016-08-13 07:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
