Villányi G. András versei (Különlét, Princípiumok és zsigerek, Majd fekszel, Pillanatsírok)
Különlét
mint zord hajnalon
mikor ő meg ő külön ébred
körbe-körbe semmi más
csak télnyi hallgatás
és tűkkel int a rémület
hisz gyomrában hallja már
jégen pengve a semmi
frontálisan megjelent
Princípiumok és zsigerek
a nő meztelen törzse
felülnézetből, feje búbja felől
látom mint merednek
vénuszdomja felett
egy irdatlan ordas fülei
amint az állat pofája
combjai közt
a résben bujkál
lefetyelő nyelve szemérmén
csillog
riadtan érzem,
hogy a vad teste nyaktól
talpig enyém
amiként a mohó merevség is
elmondhatatlan vágy
forró didergése
hogy hasamat a nőére préselve
ölemmel kalapáljam,
ölétől mohón felfaljam
s lángomtól összeolvadtan
arcára és mellére hulljak
vesszek ezer halállal
princípiumok és zsigerek
villámló megnyilatkozásában
Majd fekszel
majd ha fekszel csak az
ágyon öledre nem borul
szerelem nem súg
hajának bársonya már
füledbe bőre illata
nem körötted leng többé
mint hideg holt vagy itt
ki nem ismer már senkit
kit nem ölelne senki
avar közt régvolt ág
mállott zöldje
Pillanatsírok
borostyánsors
a pillanat
cseppnyi máz
számtalan múmián
csillanó világok
szilánkágya
viharba veszte mindnek
szívó örvény szívverése
saját sírjában pislog minden
háza öle ajka: sírja bárhol
sírja a tenger színe
flotta vész a horizonton
ölén holtak lebbennek örökké
lejárt életük folyékony árnya
kavargó ködben éjnek is sírja
a meder homokágya elpergő kripta
számlálhatatlan beleolvadt holttal
önmagának is a sírja
Megjelent: 2016-08-04 07:00:00
|
|
Villányi G. András (Budapest, 1958) költő, író, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.