Csák Gyöngyi: Mediterrán ősz
Bármikor jövök, itt
mindig megcsap a múlt szele
régi szerelem képei utaznak
bennem, velem sűrűn váltogatva
egymást a vonatablakon.
Archív tekercs filmkockái
gördülnek, gurulnak elő,
miközben az állomáson
a mediterrán ősz szele fúj.
Hiába költöztél fel az égbe,
mintha csak kezed lenne,
hozzám ér, megsimogat
tapintatos hangod.
(Emlékkocka)
Elveszett csatákból érkezik
hajában az idő sírását hozza
búvóhelyéül meleg zugot választ
költözik szívem sziklafalba
-„kerülgetem mindent tudó
belsejét annak aki vagy”-
előragyog a múltból
hozzám intézett legfelemelőbb mondata.
(Visszanéző)
Sohasem rótta fel
számlámra nem írta
mekkora léket
hasított életén
orv távozásom akkor.
Nemes lélekre vall
amiért világomba
átmenekülni nem tudott:
ő kért bocsánatot.
(Akaratod szerint)
Nap mint nap tapogatom
vaknak szánt írásodat,
a szavakkal szinkronban finoman
felcsendül háttérzenénk,
Mozart Requiemje is,
borzongva cipelem a közös múlt
kitörölhetetlen képeit
gondollak ebben
az emberüres városban
és gyújtom legbensőbb
fényeinket másvalakinek
akaratod szerint.
Megjelent: 2016-07-30 07:00:00
 |
|
Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950) pedagógus, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
