Kalász István: Hospital – ugrás időben előre
1
Lázas vagy eltakarnak izzadsz balról
jobbról néznek
betegfázol méregetnek
kint szürkül az ablaküveg
tejüvegben arcod és
a csempefalon kívül ugatás
egy másik falon belül
kihajtható kanapéból kel szerelmed
kávéba cukrot hallgat rádiót
esik eső a részvény a repeszbomba
lezárják a hidat visszaadják a felüljárót az átjáróban
torlódásra kell készülni
hideg jön és kutyára kő
te minden közben emeled gumicsövet
a lázat
jön orvos
nem mehet mondja haza
fekszel magadban néma
virágok között a teremben
hajszálad jut a déli levesbe
utána láz beszélsz félre
a megismerés ösvényén előre
vetül az árnyék
az estére megharapott
alma az éjjeli szekrényen
vár egyre
az alagsorban állatot főznek vacsorára
négy tüske közt alszol ma.
2
Benned hajnaltól matat az
öregember
ő felül ír te alulról olvasod
hogy: egész éjjel csépelte a kórterem
sötétjét hogy szomjas
hogy tisztességes temetésben
reménykedik a por
és a lélek különválik
a sárban és
a lépcsőházban kapott első csókjára
gondol
hogy vissza akarta adni azt a csókot
de jött lefelé valaki a lépcsőn
az a lány meghalt
baleset volt
hogy a szeretet mindig kéznél van
aztán a folyosón csörömpölnek
hozzák a reggelt a reggelit
az oltást a sebre a kárhozatra
hideg krémet.
3
Az éjjel vihar volt
víz szakadt le
nincs áram
fehér sirályok vijjognak az udvar felett
fekete macska kerüli a tócsákat
az udvaron halottszállító áll
a konyha vasajtaja nyitva
csíkos rabköpenyben állsz
a sötét folyosón
nővér jön feléd
és ekkor tudod:
bárhová is de
ki kell törni innen
hogy
ameddig élsz beszélj
valaki helyett másnak
a fákról a szerelemről
a hajnali szélről.
Megjelent: 2016-07-25 07:00:00
|
|
Kalász István (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő, műfordító
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.