Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor: azt hittem

 

minden utat ismerek magamban.

forduljak bármerre,
pontosan ki tudom számítani a kanyarok ívét.

útjaim szélén
felhalmozott szemét.

dühkitöréseim itt-ott
egekig vésték örvényeikkel az utak burkolatát.

ismerem a csillapodás hullámait is,
az apály-dagály váltakozó zihálását
sejtjeimben. és a napot. ahogy mozdulatlan sávokban
kering körülöttem, miközben
látom magam, ahol nincs más,
csak rozsdás sínek között burjánzó gaz.

a látóhatáron ingadozó állomástörmelékek ablakain
vonatárnyékok.

mozaikrétegződéseikben
az emberi butaságok útvesztőin át
cipelt
otthontalanságokkal.

barakklakóként élem át magam újra.

azt hiszem
minden utat ismerek magamban,
ugyanazok a kátyúk,
ugyanúgy nincs neve a holnapnak,
ugyanúgy azt hazudják bennem az útjelző táblák, hogy
a hatályos jogszabályok szerint még létezem
egy frissíthetetlen időképben.

  
  

Megjelent: 2016-07-15 07:00:00

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.