Birtalan Ferenc: Kánikulai csirkevers
hajnalban ébresztő meleg
odatettem a gázra a csirkét
benne a lábak direkt neked
a fejet én szeretem
zöldséget tisztítottam
kiraktam az ételhordót a pultra
nyári hajnalokon odaálmodom magam
a konyhaablakból a svábhegyre látni
érzem a levesillatot és arra gondolok
hogy fogsz örülni amikor a jénaiba teszem
a cérnametéltet lábat
omlósra főtt felső combot a zöldségeket
fölpolcolom hátad mögött a párnát
uramisten milyen messze van minden
kezemben nejlonszatyor
megyek az ötvenkilenceshez
holnap ne gyere mondod
ebben a kánikulában
majd szombaton
mit ennél kérdezem
csirkelevest tudod
valamiért mindig azt kívánom
kicsit elmosolyodsz
ez nem az ortopédia
ide behozhatod a lábat
de messzire van az a hajnal
csak ebből a melegből kimeneküljek
figyelem szaporodnak a szívszorítások
persze neked úgyse mondanám
nehogy lelkifurdalásod legyen
akkor szombaton
vigyázz magadra mondjuk
te ott én az úton
a szépilonánál fröccsöt iszom
a bódé mögötti pultnak támaszkodva
nem tudok gondolni semmi szépre
talán az árnyék
a házmán utca gesztenyése
ezerszer végiggondolva
nejlonszatyorban minden
nem jut eszembe semmi
tudom
hiába a hőség
indulni kell menni
külön üvegben a zöldség cérnametélt
csak a címet várom
hová kell utánad vinnem
Megjelent: 2014-07-30 17:44:49
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
