Czékmány Sándor: in memoriam
1
betakarózni mások mozdulataiba
ha már nincs hova menni
felbontani egy üveg bort
tányérra borítani a csipszet és
bonyolult szavakat kitalálni a magukkal játszadozó
testek barikád álmain elzuhantakra
miközben verejtékembe szívódnak a fotelszövet bordázatai
2
persze bennünk marad ilyenkor az erdők lombja
bennünk a száraz ágakkal együtt
közönyös fájdalom ez már
ahogy unalmában még fel-felszisszen
egy-egy váratlan fordulaton
például egy fészekből kilökött fióka
ahogy tátogva nyeli a naplementét
3
hatalmas kő ez
kifelé hajló fűbozontok nőnek rajta
nem tudni táplálja-e őket valami
vagy éppen létezésük pont a semmi jele a test
lefordíthatatlan kipárolgásában
és cipeli az ég súlyát
amíg bele nem úszik a véshetetlen kékbe
4
érzésneszek az ívelő szájon
gyűjti a csendet
sivataggá válik a pillanat
hogy rejtélybe burkolja az asztalra fektetett
szívalakú levendulacsokor illatát
innentől bármit teszek
behorpad alattam az égbolt
5
tüzek pora ez ami most bennem
párolgó súlya mint az árnyék
látható de felfoghatatlan követése fénynek mozdulatnak
önmagában önmagához súrlódó kőnek
a száraz felhőkből patakzó esőben
egyre érthetőbb a mélyülő
hallgatás
6
képek a kertből amiken alig idéződik múlt
elvesztek rajtuk a tárgyak
soha nem számontartott tárgyaim amiken
megtörtént és még mindig folyamatosan megtörténik
a jelen és azonnal el is veszíti rajtuk magát
nélküle leszek a madarak szárnyán újra színt
tomboló magány a koldus éjszakában
7
nem tudom eldönteni hogy most éppen téged nézlek
vagy magamat
természetesen te kevered ki színeinket ebben a dobozban
aminek tetején folyamatosan dübörög a nyári zápor
és egyre távolodsz pedig folyton visszahozlak
hogy szemed sarkából még láthasd mikor könnyem
végigcsorog a lebukó napon
Megjelent: 2016-06-23 07:00:00
 |
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
