Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Császár László: História / Grószfater No. 2.

 

História
Grószfater No. 2.

picinyke volt
szikár szívós

agyon se lehet
csapni mondták

mégis elmúlt
magától

tán negyvenkilós
kőkemény
alföldi
parasztember

karrierje szépen ívelt

tizenhat lehetett talán
kitántorgott csikágóba

a fényes jövő
helyett
vasmunkás lett
fémkígyó pofozgató

acélbotokkal terelgette
az izzó csöveket

angolul
egy szót sem

nem elvből
csak úgy

nem költött
semmire
nyelvtanárra se

küldte haza
a kicsi dollárokat
szintén
aprócska
mátkájának

lett belőle
két ház
meg néhány
holdacska

mint a mesében

mert ugye
mindannyian
parasztok
vagyunk

lelkünk mélyén
éhesek a földre

nőre férfira
érintésre
simogatásra
meg sokminden
másra

aztán a nagyi
megkapta behívót
tizenegyben
hazajött
lehúzott három évet
egy elátkozott
egyenruhában

éppen leszerelni készült

hát nem kitört az első

vitték is ki
a keleti frontra
a halál
fagykirakatába

ott is nagyot győzött

hadifogoly lett
málenkijrobotos

bár tán akkor ezt
még másképp
becézték

lehúzott ez az életművész
akitől a nyernitudást
részben megtanultam
vagy három évet ott

született nyertes

aztán simán hazajött

elvitték vlagyivosztokba

onnan hajóval
megkerülték a fél világot

marcopolo hozzá képest
pöttömpopey
szánalmas pólógrafika

a szuezi csatorna
persze éppen
zárva tartott

mint mindig
amikor nyitva kellene
lennie

harcoltak akkor ott
mint rendszerint
valakik valakikkel
valami
nagyon kardinális
kérdés miatt

mert ugye
örök küzdelem
az élet

afrikát megkerülve
meg megállva
a hajókázás is
eltartott
vagy két esztendeig

inkább
nem is adom össze

persze később
elvettek tőle
mindent földet
házat is

rohadék kulák
mondták

erre ő elment
kerékkopogtatónak
a mávhoz

előreszaladtam
az időben

ugrom is vissza

hazaért

a szikár asszonyka
megvárta őt

ki tudja
miféle kémia
működött közöttük

tíz gyerek jött

maradt életben hat
ekkora volt a szórás

amikor igazán
megismertem
már évek óta nem
szólt senkihez

még a kocsmában sem

aludt az istállóban a lócán
a tehén mellett

talán úgy gondolta
emberibb ott
a szag

egyszer aztán
a parasztverandán
ölembe ugrott
egy szeretetéhes macska
kukorékolt

leültem a néma ember mellé

olyan ócska
giccses a kép
mintha most találtam
volna ki

csámpás dilettáns

pedig nem

jött egy kutya
bégetett

a disznók meg
fergeteges
mekegésbe kezdtek

sejtettem baj van

az ember
a nagyapám

megszólalt nekem
mint senki másnak

ott ültem kis gumis
csokornyakkendőmmel
fehéringecskémben
mint egy megilletődött
kisdobos

megtiszteltetve

elsírni se mertem
magam

akkor mesélte
el mindezt

úgy mondaná
ezt ma a bulvár
exkluzív

nincs meg
ez a sztori
másnak

aztán jó húsz év múlva
ismét odakeveredtem
abba az alföldi faluba

nagyapámat akkor
láttam utoljára

az aktuális barátnőmmel
voltam aki történetesen
zsidónak született

volt is némi felfordulás
a faluban

a válságkezelésben
már akkor is
vérprofi voltam

elintéztem

ideje lett a lefekvésnek
ágyba is bújtunk
ahogy illik

röfögtek a malacok
gágogtak csipogtak
és egyéb hangokat adtak ki
mindenféle vidéki állatok

mondatja velem
az urbánus
bunkóság

szóval
állati hangok voltak
meg emberiek

szeretkeztünk
azzal a lánnyal
abban
a százéves parasztágyban
autentikus
dunna alatt
mellett
felett

később kiderült
a picinyke nagypapa
lábujjhegyen állva
spiccelve töpörödött
balettáncos
leskelődött
a hálószoba ajtajára vágott
ablakon át

mindent látott

hogyan készül

szótlanul
kis gyönyörrel
rettentő szomorúsággal
a micsoda
jövőnek hívják
talán

gondolhatta

de bevallom
ebben is tévedett

a jövőt
valahol másutt

mások
másképp

  
  

Megjelent: 2016-06-13 07:00:00

 

Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.