Csepcsányi Éva: Bűntest
És csak néztem, hogy törnek
fel torkából az angyalok,
és lengik be kéken fényesen
a plafonra feszített eget.
Mondtam, takarja le arcát
mint Mózes a hegyről
jövet, és úgy tartsa azt
a táblát ne tévesszem
össze napszemével.
Szakállából tömjén
illata áradt, és gyógyító
kezére dőlve néztem,
hogy törli le halálom.
Megnyílt a hold alattunk,
és homloka bársonyjegében
láttam csupaszon az Istent.
*
És hiába kértem,
rakná már zsebre glóriáját,
és a vasalódeszkáról pakolná
el végre gyűrött szárnyait -
a fotel mögé bújtam, engem
többé meg ne áldjon, így
is keserű kenyér lett explicite
világom.
miért nem adtam el
Világért világom?
*
Többször ráparancsoltam;
ne tegye!
Tanuljon egy kis alázatot,
fogja vissza magát
gondolkodjon el, és
ne bosszantson másokat.
Ó, hogy gyűlöltem,
lábához borultam,
és szitkozódva soroltam
fel.
vagy csak akartam
a bűn áttetsző testén
láthatatlan a krétajel.
Megjelent: 2014-07-30 12:59:55
 |
|
Csepcsányi Éva (Eger, 1985) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
