Császár László: História / Grószfater No. 1.
História
Grószfater No. 1.
jámbor lélek volt
tótországból jöttek valaha
jánosnak hívták
amolyan papucsemberke
fegyőr volt
a váci fegyházban
úgy tudom szerették
őt a rabok
könnyekig büszke
volt rá
matuskaszilveszter
saját kezével faragta
konyhabútorát
asszonya görög
márványból faragott
széphideg
kegyetlen
kasztráló
domina
nem emlékszem rá
hamar meghalt
bár állítólag
ötévesen
lenyakaztam az összes
nefelejecset
a kiskertben
apró talyigámmal
betoltam a virágfejeket
sorbaraktam a nagybeteg
dunyhán
lehet hogy szerettem
nagyapámnál sokat
időztem nyáron
ott tanultam meg
miként kell vastag
széttépett képes folyóirattal
a szovjetunióval
feneket törölni
a pottyantóban
azt is ott láttam
miként végezhető ki egy
fellógatott házinyúl
egyetlen jólirányzott
tarkónütéssel
hogyan lehet
egy rántással megfosztani őt
gereznájától
nagyapám harcolt
még az elsőben
volt rajta két lyuk
a bemenet hátul
a farcimpáján
a kimenet
meg elöl
rögvest a kukaca mellett
vagyis ezt megúszta
forszíroztam
nagypapa
egy harcban
hogyan lőhetnek
valakit seggbe
csak nem futottál talán
valahogy mindig
elhárította
ezt a kérdést
voltak vidám pillanatok is
hideg volt
egy matracon aludtunk
nagyival a gödrös vaságyban
én belül
emlékszem rá
felriadtam
mondtam neki
bilit gyorsan
mire észheztért szegény
már nyakában
volt az áradat
kacagott
nagy hős voltam akkoriban
a szomszéd fiúval
folyvást forradalmasat
háborúsdít játszottunk
én voltam mindig
a hősi halott
vittem a lobogó zászlót
aztán állandóan
földobtam
önfeláldozóan
a talpamat
úgy tűnik
már akkor is ilyen marha
lehettem
a szomszéd srác
meg az örök túlélő
harcoltam másképp is
nagyapám rozsdamarta
bajonettjét
gondoltam borzongva
vér az ott rajta
még isonzóból
ahol fenékbe lőtték
dobáltam a vén szederfa törzsébe
sikerült is megölnöm
elkorhadt eldobta
összes levelét
játszottam másfajta
háborút is
a szép kert picinyke
ösvényén ástam egy nagy lyukat
apró sírgödörre
hajazó hadihajót
vájtam a földbe
picike
tengeralattjárót
onnan tüzeltem
a képzelt ellenségre
szilva dió
és barackfákra
aztán legközelebb
amikor jöttem
a gödör már be volt temetve
volt egy kutyám
keverék
loncsos
brúnó
akkor már ő sem volt ott
azt mondta nagyi
elcsavargott
elütötték talán
kicsit később
amikor már beszívott
a kuktában főzött házipálinkától
velem nyolcévessel
is itatott egyet kettőt
elárulta
szeneslapáttal
verte agyon
az én gödrömben ásta el
jó ember volt
a nagyapám
szerette az egész környék
az összes öreglánynak
ő szedte le a termését
hordta nekik
a gázpalackokat haza
így is halt meg
eldőlt kerékpárral
a szomszédasszony gázpalackjával
elesett a váci csatatéren
Megjelent: 2016-05-30 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
