Szokolay Zoltán: Kontraszt
A folyosó fehér fala, amelyen hajnali kettőkor meglátom árnyad,
békét kínál és némaságot. Időn kívüli időt. Mennék.
Maradnom kell? Szükséged van az emlékezetemre
ahhoz, hogy ne tévedj el ebben a számodra
idegen közegben? Botra támaszkodsz, hajlott a hátad.
Nem ismered a házat, megrezzensz minden neszre,
elfáradtál, de nincs hová leülj. Tíz év anyagon-
kívüliségre ítélt az Úr. Surrog a télvégi éjszaka,
mint az elszakadt filmszalag az orsón.
Gondolkodom vagy gondolkodni látszom.
Magam számára töprengőnek tűnök,
holott csak a látszattal fennhéjázom: írok,
azt írom: egyetlen szó sincs a monitor mezején.
Pörgeti az órákat a pillanat: közelebb jössz kíváncsian,
félrelibbented arcom, lássad, sírok-e,
amikor súgod, Anya, hogy megbocsátasz.
Megjelent: 2016-05-26 07:00:00
 |
|
Szokolay Zoltán (Hódmezővásárhely, 1956 - 2020) író, költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
