Tóth Csilla: A szép Teréz
Megváltozott a szép Teréz,
felpuhult, vízszítta lett a bőre,
az asztal alá bújnék előle,
lehet, hogy fogok, ma én is ittam.
Megcsúnyult nagyon a szép Teréz,
régi báján pondrók tenyésznek,
nehéz látni szépnek, egésznek,
visszerein kifolyik a fájás.
Nincs egyedül a szép Teréz,
a bálra nem jött el egymaga,
a párja egy fogatlan, vén tata,
csak pislogok, a sarkokat bámulom.
Esetlen lett a szép Teréz,
egészen abszurd, ahogy táncol,
mint hülye szélben a ruha ráncol,
elsimul, mért nem ül már le.
Megváltozott a szép Teréz,
testén a kosztüm krém minőség,
pedig adott magára egyszer, ősrég,
leszólta a használt ruhákat.
A pultot támasztja szép Teréz,
András a mellét fogdossa részegen,
ha tudna, se tudná, hogy mit tegyen,
azt hiszem, szégyellem magam.
Mi lett belőled szép Teréz,
csak röpke húsz év és nincs fogad,
az arcod mögötti arcodat,
így nem tudom sajnos felidézni.
Elhagyta magát a szép Teréz,
az alkohol meglátszik rajta,
ki gondolta, hogy az a fajta,
húsz éve más volt.
Förgeteg az Idő, velünk, szép Teréz
A nap fölkel majd fekszik nyugaton,
az éjszakába ki-kiugatom
a csendet.
/Herceg,
az Idő förgeteg,
rég jártál felénk, az is álom,
de egyedül te még értheted,
ez mind igaz, nem kellett kitalálnom,
én nem tudok, nem írtam balladát,
elvétem a hangot, a ritmusát,
mégis, ha arra jár Teréz, fogadd magadhoz,
öt év szerintem, aztán vége,
csendes lesz majd a temetése,
a textil rajta krém minőség,
csak elrugdosná a kapuőrség,
de te emeld fel őt, hogyha látod,
add rá kékbársony könnyű kabátod,
mi ismertük egyszer és szerettük őt,
nem tehet róla, hogy az aknatetőt,
amerre járt, gondos kezek folyton elcsúsztatták.
Megjelent: 2016-05-21 07:00:00
 |
|
Tóth Csilla |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
