Keresés a honlapon:

Antal Anikó: Lamentáció

Téged kereslek.
Fekete-fehér όrákon, mikor
nem jön a szemre álom
és a lenyugvό Hold fénye
hűvös csendben játszik
az utcán megtört
lámpafénnyel.

A sápadt házfalakrόl
csöndvakolat omlik magátόl
és észrevétlen a ködbe vész.
Szürke felhőgombolyag az idő.
Kavarog benne
mύlt-jelen-jövő.

Ősz van és
én még mindig kereslek
csillagok felett szunnyadό
megfoghatatlan
Isten.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-05-20 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.