Kelebi Kiss István: Pessoa-komód: Ophelia de Queirós-fiókok
1
próbálkozás mélyebb tudatokkal
gyöngyhalász-sóhaj merülés előtt
föltárt rétegek fosszíliáit feledve
hátha tengerfenék e délelőtt
próbálkozás örök szerelemmel
kísérlet (magamból ki ne lopjalak)
hátha te vagy a másik egyenes mely
sorsommal nem párhuzamosan halad
2
mikor a reggel felhőket fésült a nap elől
mintha téged láttalak volna a tükör előtt
egymást nézve sokszorozódtunk tovább
miközben boldogságunk minősége változatlan maradt
nem kellett volna eleresztenem a szerdát
mert e nélküledvaló csütörtök olyan
mint leszerelt tükör nyoma a falon
valóságos és nem foncsorozható
3
jégbe fagyott levél az arcod
mikor tavasszal elkapkodja a patak
már nem futok utána a parton
felejtésből ácsolok hidakat
hogy visszatérhessek oda
ahol ha a vizek futása megáll
a jég
levél
patak
még nem történetünk részei
s mikor indul a vizek futása
következmények nélkül nézhetem
miként rügyeznek a fák
4
hiányod szobrán
évek tollászkodnak
nem látja senki
csak én állok előtte
s nézem a bravúrosan
formázott semmit
a turisták
egyszerűen
átsétálnak rajtad
és az eső is
csupán bennem
csorog le vállaidról
Megjelent: 2016-04-29 07:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
