Jagos István Róbert versei (Egy jó vendég monológja, (H)altató)
Egy jó vendég monológja
35 és 50 közötti kortalan vagyok.
Hajam kihullott, májfunkcióm a határon mozog.
Egyszer majdnem elváltam és verseket
írok kényszerszüneteimben.
(Furcsamód sűrűn törnek rám efféle szünetek.)
Fecske helyett boxeralsómba merevedek delente,
a hajnalit a paplan és az asszony szűküli.
Hetente kétszer kocsmába járok
dicsérni szakadt lélekdekoltázsom.
A sörhabok visszaszámlálnak a több
hetes borostámon, mialatt egy másik
dekoltázs büszkén húzza ki magát előttem.
A vendég egyfajta ottlakó.
Mentsvárként használva minden poharat,
bújik el a mámor kortyaiban és
alibiből százasokat dobálva zenegépbe,
sör-alt hanggal énekli harmincéves slágereit.
Jó vendég vagyok.
35 és 50 közötti kortalan.
(H)altató
elhagyta kék színét az ég
kitörte sok szemét a ház
nézd minden vakolat sötét
maradj most csendben kis Balázs
fáradt fű a falak mentén
a tócsában halott madár
feljajdul repedésenként
az elhagyatott járdaváz
Arctalan düh a fakopáncs
Falakba ver zord árnyakat
messze van az egyetlen ács
ki helyre rak itt dolgokat
éhes a Hold felfal mindent
keserű füstöt csillagot
odvas fának kérges inge
köhög felbomló illatot
Visít a vonat s nyög a sín
Ébredezik a robogás
Vörössé vált minden mi szín
s zuhataggá a csobogás
Szunnyad az ágon a Halál
Alatta ül a feledés
Merre vagy – hogy is? – kis Balázs
Ma itt valaki hazatért.
Megjelent: 2016-04-10 07:00:00
 |
|
Jagos István Róbert (Orosháza, 1974 - 2018) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
