Fűri Mária: Alteregó
Valami mást szeretnék írni
Izgalmasat, mint Pollágh Péter
Nem telesuttogni az étert
S a titkaimat kifecsegni
Amik talán nem is valósak
Ködvárak, amiket leheltem
Csak a semmi kútjából mertem
Csak indulattal felturbóztak
Mégis elhisznek szinte mindent
Persze lehet, hogy megtörténtek
S igazak az igaznak véltek
De sosem úgy, és sosem akkor
Azért jó, hogy alteregóm van
S elviszi helyettem a balhét
Így mintha több vizet zavarnék
Hiúságom is kielégül
Duplán létezni. A tükörben
Ami torzít, mert soha nem sík
Nem én vagyok ott, csak a fintor
Összetört üvegcserepekben
Szamárfülemet mutogatom
Sapka se kell, hogy eltakarja
Nem a nád, az éter susogja
Ha merítik a világhálót
Mi lenne, ha arannyá válna
Minden, amit csak megérintek?
Akkor használhatatlan kincset
Gyűjtögetnék. Az is hasonló
Arany, szamárfül összeférnek
Van a levél, meg a fonákja
Az ember bámul a világra
S a dolgok néha megérintik
Megjelent: 2016-04-01 07:00:00
 |
|
Fűri Mária |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
