Császár László: hal-álom
Szurcsik József „halas” képei alá
közeleg a halapokalipszis
nyakunkon a sprotnilét utolsó stációja
halszagú halandó emberhalak
végül mind fennakadunk
a nagy emberhalász hálójában
rádöbbenünk szabadságunk korlátozott
halszabadság lehetünk bár halpárok
agghalszűzek fogolyhalak őrhalak
halőrök csalihalak máglyahalak
mártírhalászok orvhalak élhalak
netán belehalászok tetszhalak hírhalászok
tőkéshalként aranyhalként vagyunk
a tőzsde cápái csikóhalként
a díszakváriumok császárai
fűrészhalként a kisbetűs élet segédmelósai
kardhalként vitézkedhetünk
alig használt téves csatatereken
repülőhalként mímelhetünk kamikázét
hírhalakként híradók előtt csillapíthatjuk
szalonképes polgári vérszomjunkat
mindeközben úszunk szemben
az árral bizonygatjuk még élünk
tudjuk a döglött halak mindig
az árral együtt úsznak
tudjuk fejétől bűzlik a hal
de nem szól szánk
nem fáj fejünk
álcázzuk zsebgyávaságainkat mondván
sok mondanivalóm van
de a szám tele van vízzel
mikor a hálóban vagyunk ki
ha kívül vagyunk belekívánkozunk
halászként csakis azután a hal után
epekedünk amelyik kiugrott a hálónkból
a halbölcsőtől a halkoporsóig élvezhetjük
a haladékot a haláltól de a legritkább
esetben választhatunk
gátlástalan rablóhalak legyünk
vagy rettegő áldozathalak
snecik esetleg nagy sunyi óvatosak
áltathatjuk magunkat mindenféle
bárgyú mesével halandzsázhatunk
a haladásról az ebihalból
bárhogy áhítja is sose lesz bálna
a makrélából sem halászlé
az éhenhal sem változik fején
átbucskázva aranyhallá
a cigányhal sosem üti meg a főnyereményt
csak álmában szórhatja két lapátnyi
kezével a halnép közé a halpénzt
nincs semmiféle mesés átjárás
a külvárosból az operahalbálokba
menekülhetünk a szürke haljelenből
a dicső halmúltba voltunk mi
szerelemistennő liblingje
szakrális eledel a szentháromság
szerencse és termékenység szimbóluma
az újonnan megtértek megszólítása
aranyhalként lecsókolbászt ragasztottunk
a félnótás szegényember orrára
özönvízkor protekciónk volt az úrnál
cethalként pedig nem kisebb celeb
haknizott nálunk mint jónás
de mindez csupán mese hallal
egy halandó formalista halandzsája
céltalan és hiábavaló
legyünk földönjáró tipróláncos halak
vegyük észre becsüljük meg a minékünk
rendelt lizánkat olgánkat
bár nem megfoghatatlan sellők szirének ők
szájukban horgunkkal
kezükben papucsunkkal
szemüvegünkkel szerencsétlenül
tébláboló esendő nők
ne azután a hal után ácsingózzunk
amelyik kereket oldott
sőt ellenkezőleg csak azokat nevezzük
halaknak akik a hálónkban vergődnek
kíméljük magunkat ne tanítsuk
a halakat úszni lehet hogy tudnak
nyugodjunk bele ez az élet rendje
halból lettünk hallá leszünk
örök bizonytalanságban kezünkben
horgászbottal szánkban horoggal
fárasztjuk egymást mindörökké
Megjelent: 2016-03-24 08:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
