Császár László: black&black&black
Déri Miklós portréi alá
az ember néha elbitangol a csordától
elkezd elmúlogatni eltöri ezét azát
leesik róla ami végső soron felesleges is talán
újra harci pelenkát ölt rigolyásabban viseli
mint hajdanán nem tudja tegnap mi volt
csak azok a gyermekkori pofonok
néha elered a könnye észre sem
veszi mindössze azt érzékeli ha a macska
lenyalja a cseppeket a dorombolást
talán még észleli a sötét csendben
őt simogatja a végső leheveredés előtt
kiforgatja lyukas zsebeiből az összes felgyülemlett
galacsint zsebpiszokká mumifikálódott szerelmeket
elvetélt izéket némán elillant méltóság
a ráncok az elmúlás dohos szaga
álcázza magát mintha
még élne lenne valaki pedig
félig-meddig már csak valami
a halál igencsak rátermett marketingigazgató
fekete-fehérben utazik folyvást
testreszabott megoldásokkal áll elő
olykor bizarr álarcot ölt fel nem ismerhetőt
trükkmesternek sem megvetendő
elintézi egy édes angyalbögyörő
gyorsított felvétel
vén fasszá töpörödik/ráncosodik
a babapopsi meg löttyedt valaggá
picurka közmunkások jönnek
aprócska ásóikkal csont ujjacskáikkal
a szembejövőkre sorsszerűen rámutatnak
világító sárga mellénykéikben
barázdagarázda halálnapszámosok
ásnak arcokra ráncokat otthon vannak
minden sírgödörben
a páternoszter pedig nem az égbe visz
ablakodon kinézel
már nem a hősök terét csak a lichthof
málló vakolatát látod a szürkületben
semmi remény rögzült megperzselt dagerrotípia
nem változik soha már
soha már
Megjelent: 2016-03-04 08:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
