Köves István: Katalógus cédulák (Kurt Vonnegut)
Még hogy ifjúság! Ő aztán tényleg rosszkor volt rossz helyen.
Földalatti hadiüzemben rabszolga Drezda bombázásakor.
Az ott, az a lakli, mondta rá mutatva a kápó,
s ő szótlanul hordta megégett bajtársait.
Azóta mérhetetlen gőggel lenézi az emberiséget,
képtelen megbocsátani a vele, velünk történteket.
Sem a teremtett világnak, sem a teremtőnek.
Tényleg langaléta, kosaras termetű, beszorult légiutas.
84 év alatt sok minden megesik, még annak ellenkezője is,
de ő mindig igyekezett tisztességes alkut kötni a sorssal,
három sajátja mellé még négy gyermeket örökbe fogadott.
Álmaiban vörösbegytojás-kék bársonyszmokingban
jazzt hallgat, karamellafüstös bluest.
Humanista, néha tiszteletlen, többnyire mosdatlan szájú.
Apropó, amióta műfogsora van, szorongva, ül a repülőgépre.
Üzeni: Aki annyira lenézi az arabokat, próbáljon meg
nagyobb mennyiséget szorozni vagy osztani – római számokkal.
És bár eleve elhatároztam, hogy nem játszom ki ezt a kártyát,
végül csak ide kell biggyesztenem: Kedves feleim, emberek,
még mindig így van ez (más fordításban: még mindig így megy ez)!
Megjelent: 2016-02-22 08:00:00
 |
|
Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
