Balázs F. Attila: Ujjaim között homokot pörgetek
az emlékezet szétesett darabjai
megmozgatnak valamit bennem
azon kapom magam
hogy próbálok összerakni valamit
ami nem olyan
másmilyen
és mégis mintha olyan lenne
vagyis hasonló
látom
ujjaim remegnek
így hát abbahagyom
aztán
hogy ellazuljanak izmaim
homokot pörgetek ujjaim között
száraz kutyaszar marad tenyeremben
majd formákat rajzolok
a homokba
törlöm aztán újra és újra
jelek vonalak körök
hogy lehet rendet tenni
a rendetlenségben
ott belül?
a rend nem rendezettség
a dolgok szétesnek
a dolgok önállósodnak
a dolgok összeállnak
a rend láthatatlan háló
és sebezhető
eltörölhető
megkérdőjelezhető
átrendezhető
úgy hirtelen
eszembe jut:
meghatároz engem a nevem?
a nevem én vagyok
vagy csak kacat mit hordok
levetkőzhetetlenül
a szavak mint kikelt teknőcök
igyekeznek a víz felé
hullámok ringatásába
a víztömeg biztonságába
hatalmas száj nyeli mohón őket
de megmarad valahány
a változó szépségben
a sziporkázó élethalálban
Megjelent: 2016-02-25 08:00:00
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
