Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt versei (Eldobható világ, kék semmi, A természet szaván fogja az időt)

 

KÁNTOR ZSOLT:

Eldobható világ, kék semmi



Egy eldobható világban élünk,
és egy eldobható szó az énünk.

Szerelmem, úszom hozzád
a sárga zászlókon, mellbimbó bojtokon,
konfettin át, ahogy egy beredbullozott sperma
evez az ovulációs nyálka sűrűjében
fiunk homályos körvonala 
felé a jövő céllövöldéjében.

(Sam Taylor: Madagaszkár. Krusovszky Dénes ford.)



Isten szólt, hogy olvass! Gyermekem.

Ne csak írjál, mert telnek az évek, változik a kánon.

Ne csak egyél, ne csak aludj! Zúzmara rág a szobádon.

Hideg a szív, ami csak a hétköznap formalinjában ázik.

Mosd meg a feleséged hátát, ha fürdik.

Masszírozd a talpát, amikor fölserken reggel.

Élvezd, hogy béke van, kék borítékkal, bélyeggel.

S jön a kopernikuszi fordulat,

már nem pakolják tele a vagonokat.

Csak a cethal gyomrában találják maguk,

a sok istentelen farizeus és korifeus.

S Noé bárkája, az egyház,

sok helyen posztmodern fegyház.

Most is elhalad a vonat, ami egy félnapi lámpafényre elegendő
elbányászott hegyet szállít a városba. De legalább
az eper még epernek látszik, valaki
hegedűn játszik egy másik valakinek, 
aki ablakokat fűz fel a távolság
nyakláncára. És én vajon teszek-e bármit is,
hogy kiérdemeljem ezt a kis halom szenet, ami a szívemben ég?

S ez is Taylor verse. Sam Taylor költészetét folytatja,

aki kiszáll a mókuskerékből, bár szakad a sors. A vers. A lét.

A lélek is léket kap.

A függetlenség csak egy másik étlap.

 

 

A természet szaván fogja az időt

A birodalomszindróma betör, akárhogy gubózol.
Belobban a kert, a park, egyetlen szótól.
Odakozmált a világkép, a törtető város.
Bábel megroggyant. Nimród többé nem áll ott!
Még szél se kell, csak a nehezékek.
Apokalipszis, csillámpor, felhajtott élek.
A tulajdonságok nélküli ember, mint pilóta.
Átvette ezt az agyféltekét. Ami Európa.
Regisztrálja a genetikai láncot.
A természet beledumál. A hó nem hiányzott.
Nem színhús magyarázat épül rá.
A szűrt közelmúlt emléke sül át.
S a reflektálást gyorsan elkötöm.
A bőr alatti kutatás: kiásott öröm.
Granulált reménység minden érv.
Csípőízületednél oldalirányú fény.
Digitális, szubsztrakciós angiográfia.
Géz-ágyból kifejtett, torkos bóbita.
Exegézist metsz, in toto, az ész.
Nincs anyaghiba.

  
  

Megjelent: 2016-02-17 08:00:00

 

Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.