Kántor Zsolt versei (Eldobható világ, kék semmi, A természet szaván fogja az időt)
KÁNTOR ZSOLT:
Eldobható világ, kék semmi
Egy eldobható világban élünk,
és egy eldobható szó az énünk.
Szerelmem, úszom hozzád
a sárga zászlókon, mellbimbó bojtokon,
konfettin át, ahogy egy beredbullozott sperma
evez az ovulációs nyálka sűrűjében
fiunk homályos körvonala
felé a jövő céllövöldéjében.
(Sam Taylor: Madagaszkár. Krusovszky Dénes ford.)
Isten szólt, hogy olvass! Gyermekem.
Ne csak írjál, mert telnek az évek, változik a kánon.
Ne csak egyél, ne csak aludj! Zúzmara rág a szobádon.
Hideg a szív, ami csak a hétköznap formalinjában ázik.
Mosd meg a feleséged hátát, ha fürdik.
Masszírozd a talpát, amikor fölserken reggel.
Élvezd, hogy béke van, kék borítékkal, bélyeggel.
S jön a kopernikuszi fordulat,
már nem pakolják tele a vagonokat.
Csak a cethal gyomrában találják maguk,
a sok istentelen farizeus és korifeus.
S Noé bárkája, az egyház,
sok helyen posztmodern fegyház.
„Most is elhalad a vonat, ami egy félnapi lámpafényre elegendő
elbányászott hegyet szállít a városba. De legalább
az eper még epernek látszik, valaki
hegedűn játszik egy másik valakinek,
aki ablakokat fűz fel a távolság
nyakláncára. És én vajon teszek-e bármit is,
hogy kiérdemeljem ezt a kis halom szenet, ami a szívemben ég?”
S ez is Taylor verse. Sam Taylor költészetét folytatja,
aki kiszáll a mókuskerékből, bár szakad a sors. A vers. A lét.
A lélek is léket kap.
A függetlenség csak egy másik étlap.
A természet szaván fogja az időt
A birodalomszindróma betör, akárhogy gubózol.
Belobban a kert, a park, egyetlen szótól.
Odakozmált a világkép, a törtető város.
Bábel megroggyant. Nimród többé nem áll ott!
Még szél se kell, csak a nehezékek.
Apokalipszis, csillámpor, felhajtott élek.
A tulajdonságok nélküli ember, mint pilóta.
Átvette ezt az agyféltekét. Ami Európa.
Regisztrálja a genetikai láncot.
A természet beledumál. A hó nem hiányzott.
Nem színhús magyarázat épül rá.
A szűrt közelmúlt emléke sül át.
S a reflektálást gyorsan elkötöm.
A bőr alatti kutatás: kiásott öröm.
Granulált reménység minden érv.
Csípőízületednél oldalirányú fény.
Digitális, szubsztrakciós angiográfia.
Géz-ágyból kifejtett, torkos bóbita.
Exegézist metsz, in toto, az ész.
Nincs anyaghiba.
Megjelent: 2016-02-17 08:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
