Keresés a honlapon:

Gyimesi László versei (Goethe-parafrázis, Acél, tapló, kova)

 

Goethe-parafrázis

A hegy közel van
Mégis olyan messze

A vándor sóhajt
Hosszú még az éj

Csillag zizeg a világfa ágán
Az égbolt pattog

Már mondtam
Ne félj

 

Acél, tapló, kova

Egy ember jött közénk a hegyről,
Tarsolyában tapló és kova.

Tüzet hoztam, nyúlt az acél után,
Gyúlt, enyészett a szikrák csillaghalmaza.

Ünnep készült a nyári éjszakában,
A megcsúfolt part nótákba öltözött,

A sziget zengett, s mint a békaszó,
Veszett el szavunk a ritmusok között.

Aki a tüzet hozta, a semmibe veszett,
Ezüst csíkká lett a piszkos Duna.

Denevér démonszárnya vérezte fel a holdat,
S a belénk vackoló pokolból szent duda,

Szuszogott, nyítt, végül már harsogott:
Ne por, hamu – legyél acél, tapló, kova.

A másik úton talált rád a hajnal,
Elindulsz, bár nem tudod, hova –

Akinek kard nyúlt tegnap barlangjába,
Hazátlan szél lesz holnap otthona.

De acél virágzik kérges tenyeredben,
Parázsló tapló, szikrázó kova.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-02-08 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.