Czékmány Sándor: (járólapok mozaiktükörben)
1
mért nincsenek most bennem felszabadult érzések
lebegő párásodó tekintetemet
mért nem követik a házak
a közéjük préselt utak csak a most történését mutatják
hó esik és azonnal el is olvad
beszáradt telefonhangok a fülemben
tükörből figyelő csend és a
rettegés másodpilótái
amikben mindig tudom hogy több vagyok magamnál
és még sem sikerül átgázolnom mozdulatlanságaimon
2
fehér vagyok az árnyékom hideg
sziszegve lassan körbefon
kifakult valóságon sáros bakancsnyomok
mindegyik előtt küszöb te mindegyiken átlépsz én
mindegyik előtt ott ragadtam
tudom hogy ez itt most végérvényesen én leszek
levágott facsonk az út szélén
a kérgébe kapart házfalakon
befejezetlen mondatban befejezetlen szó ismétlődik
befejezhetetlenül
3
milyen névtelen és milyen hangtalan
itt sosincs megalkuvó szembenézés
vaktérkép ez is
izzadt kezekbe nyomott megbízható félelem
bezárt oázis
nem tud játszani senkivel
visszhangzó képek az agyban
szavak nélküli térben visszhangzó képek
az Isten szeretetéről vitatkozó bombazáporban
napfelkelték
Megjelent: 2016-02-06 08:00:00
 |
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
