Oláh András versei (válság, [azon a télen], nem jöttél közelebb)
válság
válságos időket élünk:
a barátság ára is gyorsan zuhan
s az eltaszított kezek aggodalma
ráég lelkünk felszínére
elfogynak a közös nevetések
a legtöbben semmit sem szólnak
csak keresik a félreérthetőt
elég csak egymásra néznünk
s már látjuk mint szűkíti
a teret az ismeretlen megrendelő
– van hát mitől félnünk
[azon a télen]
azon a télen halt meg a Dráviczki-fiú is
felakasztotta magát egy goromba pillanatban
– lábainál a háromkerekű kézi hajtású rokkant bicikli
színevesztett pulóver volt rajta kék cájg nadrág
s egy ormótlan fekete bakancs
konyhaasztalán a csonttá száradt
kenyérdarab hangyák nagyáruháza lett
a cigarettás doboz is ott hevert de azt elkerülték…
micsoda pazarlás hová siethetett ennyire
– mindig derűsnek tűnt de most egyszerre
elfogytak a kapaszkodók: nyűg lett
teherként nehezedő plusz adminisztráció
eltemette hát a sérülékeny éveket
s hogy mit vitt magával – jutott-e legalább
egy percnyi öröm a megkönnyebbülés mellé –
azt a falra akasztott sápadt-komoran
figyelő Mária-kép tudná csak megmondani
nem jöttél közelebb
voltam bűnben élő hazuglelkű őrült
életem megcsalt szerelmekkel bővült
voltam lázadó – ki előre menekült
s törvénynek szabálynak ellene szegült
vétkeim nem bántam: az Úr csak vállat vont
– eljön majd az idő amikor árat mond –
a viszolygó érzés szívemben egyre nő
a kifosztott múltból nem fakad több erő
a tünékeny fényben már semmit sem látok
csak egy lekaszabolt és kivérzett álmot
Megjelent: 2016-02-01 08:00:00
|
|
Oláh András (1959) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.