Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Zápor György versei (Rálel, nyugszik, elsirat, Tél utolsó napja, Tizennégy nemzedék)

 

Rálel, nyugszik, elsirat

a fácán kéri, menjünk templomba.
jó.
ülünk ott.
táskájában van termosz,
forrókávés termosz,
fázunk nagyon,
hát előveszi, tölt.
és mondja, itt lakik,
innen megy dolgozni,
innen jár a kávéért.
de lakni, csak este szokott.
ha gondolom, maradjak.

van ebben a délutánban egy nagy smirgli.
van ebben a délutánban egy nagy gyalu.
és jár mindkettő,
hogy semmi ki ne lógjon,
hogy semmi érdes ne maradjon.
és mikor minden passzos,
és szálkátlan,
akkor van ebben a délutánban szög, meg kalapács,
és vannak párnafák,
és fellambériázom ezt a délutánt,
fellambériázom
az ablaktól az ajtóig,
padlótól-plafonig.
és a délután végigér a falon.

a fácán azt mondja,
a templom akkor jó,
ha embertelen,
ha éjszakás.
akkor tölt kávét a termoszból.
akkor kirakja a padra.
és nézi a gőzt.
tollai tövén
lágyul a viasz.

 

Tél utolsó napja

dermedt olajában
maradt az utolsó lángos,
a zsivaj jegeces hártyája a falon.
egy téli strandra fagyott bódé az öregség.
a halál után jön a strandszezon

 

Tizennégy nemzedék

a szertárban volt pár szekreter. meg asztalok.
és volt könyvkupac,
üvegek,
lombik, vagy egy tucat,
kémcső rengeteg.
meg voltak szagok,
büdösek, és sárguló, pecsétes illatok,
nehéz lilák,
és a levegő barna, tán rozsdavörös,
árnyékos barna.
sarokmélyi rozsda,
és a Bunsen ráégett a Kémia-szutra,
és nyögtünk, és markoltunk,
és a periódus az asztalra fröccsent,
a rendszer maradt a falon.
aztán halkultunk.
és akkortájt sem történt már semmi,
csak sejtettük,
köt a kovalens,
akár a beton.

  
  

Megjelent: 2016-01-15 08:00:00

 

Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.