Nyirán Ferenc versei (In memoriam K., Ma megint, Nagyítás)
In memoriam K.
Az ember megáll egy idegen városban,
épületek formáját, emberek tekintetét
fürkészi, negyedosztályú kocsmák
asztalaira könyököl, aztán
elmegy a temetőbe,
fejfákat, sírköveket bámul, leül
egy padra és saját, évekkel pazarló,
nagyképű életére gondol,
egy szétrobbanó szélvédő üveg
cserepeit látja megcsillanni a napsütésben
egy frontális összeütközés robaját
véli hallani a délutáni csöndben,
egy félig olvasott könyvre gondol, miközben
friss vizet visz a virágokra, melyek alatt
gyökeret eresztett egy szőke hajszál.
Ma megint
Ma megint túl sok lenni én neked
Álló nap nem hagyni téged békén
Már reggel csodálni karcsú kezed
Délelőtt két lábbal hintázni székén
Ma megint tenni hová az eszemet
Bizony mert nem látni akarni téged
Sehol találni nem tőled helyemet
Két kézzel hordani magamra kéreg
Ma megint érni össze kék szemünk
Tekintet nem simogatni lágyan
Magunkban mondani ki mit nem merünk
Meg persze képzelni úgy el az ágyban
Ma megint mászni fel sokadszor a fára
Messziről nézni a sok régi szépet
Egy kicsit kapaszkodni még az ágba
Majd hirtelen rúgni ki alólunk széket
Ma megint beszélni te sok hülyeség
Túl sokat ittál vagy mi baj van
Látni hiányzik barát vagy feleség
Ezért most akarni halni a bajban
Ma megint írtál vagy ittál oly mindegy
Szavakkal ölsz te ha hogy versz is
Két kézzel tépni le rólad az inged
S védtelen állni mint e vers is
Nagyítás
A Hawelkában láttalak meg Bécsben,
a barátnőddel tortát ettetek.
Én hintáztam a kávéházi széken,
szemem sarkából téged lestelek.
Meghíztál kissé s nekem már öreg vagy,
bár feleannyi csak, amennyi én -
Egy képem van a pendrájvomon rólad,
az évadzáró buli közepén
nem téged fotóztalak voltaképpen:
egy kolléganőm pohár sört emelt,
de rákerültél, ott vagy a bal szélen,
muszlim barátnőd hennával kezelt.
Most rákattintok egyet az egérrel,
a képernyőmön kinagyítalak,
és fokról fokra rajzolódik szépen
egy haja mögé bújt sunyi alak:
mert nagyítok és nagyítok csak egyre,
és most látom, hogy mit mutat a kép:
míg barátnőd szép ábrát fest kezedre
szemed sarkából engem lesel épp.
Megjelent: 2015-12-30 08:00:00
 |
|
Nyirán Ferenc (Debrecen, 1951) költő, kritikus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
