Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Vajdics Anikó: Ima

 

„Valami ajtót bezártak örökre…”
(J. L. Borges)

Mihez is kezdhetnénk tanult
tehetetlenségünkkel? Semmibe
nyúló mozdulatainkkal? Falhoz
verődő mondatainkkal?

A fák korán reggel még csak
a vállukat vonogatják. A madarak
meg csak a magukét fújják napestig.
Valami ránk gördül, mint a kő.
A visszájára forduló idő.

Emberek áradnak.
Az utolsó ítélet térképe az arcukon.
Tenyerükön a barázdák, mint a sóval
behintett árkok a kihalt mezőn.
A hajuk földig ér. Behatol a repedésekbe.
Lekúszik a gyökerek közé. Vizet keres

Itt már csak a rend bonthat törvényt.
A Te lángoló akaratod. A szemünkbe
ütköző fény. Az ígéret, hogy az
árnyékok maguktól felszáradnak.

  
  

Megjelent: 2015-12-27 08:00:00

 

Vajdics Anikó (1964)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.