Széll Zsófia versei (Napraforgó; papa, szeretek; Nosza neki)
Napraforgó
Az van éppen, mint a gyorsvonatban:
bezárva robogás. Ébredésben világ-
átszelés, első kávé: köztes állomás.
Világ és között, világ és között.
Évekig a mostban, pillanatra minden
múlt mögött. Világ és között.
Zakatolva élek. Illanásnyira. Az van,
ami lesz, és ami volt: holnap. Hatodik
kávé, valahol a közeledben. Álmodás.
Világ és közöm, világ és közöd.
Integető kezek, peronon már biztos láb.
Az van éppen, mint a gyorsvonatban,
állomások közötti térszűke, kiszámított
szabadulás.
papa, szeretek
mindig azt mondtad. idomítsd
a csöndet. ha hó esik odakinn,
fagyott víz. Nem más, nem több,
víz más állapotban. valakivel
terhes.
és én azt mondom most is.
nem az, hogy víz, hanem a hullás.
csurran, csöppen. szállingózom.
a tenyereden csiganyom
a feltámadás.
Nosza neki
Valahol ott, ahol. Félúton.
Félúton a semmi és a sem
mi között. Valahol itt, akár.
Valahogy ott a kár. Volt, a
hol, volt a már. Van,
hogy van,
van hogy
valahol ott, ahol ép. A végén.
A kezdetén. A minden és a
mind egy között. Ott áll,
ahol kell. Ahol van is vala-
hol. Épp félúton a máshol
és a máskor között. Valahol
itt, de más hol, más kor mit.
Valahol ott, valahol itt, ki
te kint.
Megjelent: 2015-12-18 08:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
