Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Kovács Asztrik: vasárnapi ebéd maradékok

 

Vasárnapi ebédhez terített idő-nagyanyám. A fülledt, olajszagú konyhában a ragadós viaszos vászon terítőre pakolta a tányérokat, mellé a kockás szalvétát, rá az alumínium evőeszközöket és közben hangosan, fekete fehéren szólt a tévében valami régi magyar nóta.

Nem volt vérszerinti rokonom az idő, sőt nem is ismertem egészen addig, amíg nem gondolt egyet egy márciusi napon és egy harapásra felfalta az eredeti nagyanyám.

Aztán valahogy mégis megsajnált minket, ahogy szépen kiöltözve álltunk ott a sáros földkupac körül a virágokkal, meg a koszorúkkal,

kitárta felettünk a végtelen-fehér szárnyát, és átvette ezeket a „nagymamás” szokásokat, mint a vasárnapi ebéd, meg a hosszú telefonhívások, amikor a kertről, az időjárásról, a szomszédságról, meg a rokonokról beszél, akikről azt sem tudom, hogy kicsodák.

 

és amikor leültem az asztalhoz, te ott hevertél az evőeszközök között,

és mégis mosatlan voltál,

és mégis ettem veled,

mert nem lehet ezzel megsérteni egy nagymamát.

 

És aztán robbant egyet az a vasárnapi délután,

és fagyis dobozba csomagolt ebéd maradékok,

szétszakadt szalvéta és

nóta foszlányok közül ásott elő

a Corvin-negyed éjszakai buszmenetrendje,

én meg levegőért kapkodva támaszkodtam egy meredező házfalnak és

bámultam a szemközti ház leengedett redőnyeit, és

minden kiszáradt gondolatom az este mély kútjaiba zuhant, és

rajtad koppant az összes, hogy

megírnám neked, a

narancssárga lámpafényben, az

elhúzó autólámpák, a

telefont nyomkodó félrészeg hazamenők, az

elhasznált buszjegyek, a

zuhanó gondolatok között,

hogy mennyire kurvára oda vagyok érted,

és bárcsak velem jöttél volna,

amikor elmentél valaki mással. valahova máshova

és bárcsak

elmosattad volna magad egy langyos zsírfoltos-mosószeres vízzel teli mosdókagylóban

és bárcsak,

amíg te a kényelmes ágyadban feküdtél a világ minden örömével

és bárcsak,

amikor olyan messze voltál, hogy már alig láttalak téged, ahogy ott állsz, a kielégüléseddel teli zsebekkel

bárcsak az lettem volna, aki vagyok.

és bárcsak körbe tudtam volna nézni magamban,

és bárcsak találtam volna valamit, amit neked adhatok,

magadért cserébe.

De megérkezett a 914es, felugrottam rá, az ajtó becsapódott

és elrohant a március.

  
  

Megjelent: 2015-12-03 08:00:00

 

Kovács Asztrik (Székesfehérvár, 1992) – a Turczi-íróiskola növendéke

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.