Petz György: B.M.-nek
Elmémből érdesen jönnek a szavak,
vagy én teszem - szűrőtlen alak, durva hang -
hogy ami jő - közöm se legyen hozzá,
csodáljam, mint egy barnult ikonosztáz
füstmázolta szentjeit - foltos szavaim,
mik képet töltenek félve az űrtől,
telebeszélik az adott teret, s panaszkodnak:
az ezen túli vajon van-e, s ha van, hol lehet?
Belátással voltam tele, s a szélsőségben
kerestem Istent - most futnék kifele
s nincs idebenn. A keresés gesztusa
kevés vigasz, nem válogatom a barátaimat,
s cinkosom nincsen, olyat se találok,
ki beárulna; nagy hitkérdéseknél
a píárral foglalkoznak, s megélnek
gazdaságilag.
Régi kedves eszméim, merre vagytok;
a tisztaság nem választás - adott vagy
elragadott; a kő-lét, a bolond, vagy a gyermek
miféle kísérlet, nem élni, olvasni is nevetséges.
De mégis, jöjjetek szavak, kaparósak,
foltosak; keretezzétek, ahova
magam is lenni igyekszem.
Megjelent: 2015-11-06 08:00:00
 |
|
Petz György (Budapest, 1955 - 2020) szerkesztő, író, költő, tanár |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
