Turczi István versei (Czesław, Lawrence Olivier naplójából, Felfedezők)
Czesław
Úgy képzelem
elmúltál hetven éves
meglehet száz is sőt többezer
mindegy: végülis kortársak vagyunk
együtt kell túlélnünk rögeszméinket
SZÓLJ MÁR gyűrd le konok némaságodat
Varsó bolondja — mondják pedig ha tudnák
hogy hívásodra minden megmozdul
ujjaid köré tekerednek a fák
hegyek vonulnak tapintásod nyomán
kalapod karéján csüngnek a csillagok
arcod: egy marék hamuba oltott szürke csend
mennyi megíratlan vers bujkál a szemeidben
mennyi tárgyilagos szomorúság
Homérosz töprenghetett így
útban Naxosz felé
egy rozzant matrózkocsma ajtajában
Lawrence Olivier naplójából
1965. február 27.
A Maison Rouge Studio
folyosóján a várakozás geometriája. Ketten futva jöttek, úgy látom, leszünk néhányan. Valaki mégis hiányzik. Már megint, nem lesz ez így jó. Kimérten krákogok, hadd higgyék, zsebemben a bölcsek köve. Csak semmi közeledés, súlya van a levegõnek. Pláne este tíz után. Izzadtságszagú fény, toporgás, végre ajtó csikordul. Állok, lábujjaimban a lépés indulatával. Bekukkantok: a teremben tizenkét szék egymástól alig érzékelhető távolságban. Terítéken tizenkét életem — ÉS EGY HALÁL. Művész úr, szíveskedjen… csapó… próba indul! Csaknem fellöknek, de végül minden rendben, és megkezdődik a második bevonulás az utolsó vacsorára.
Felfedezők
A világ,
akár a kitárulkozó női test,
ősidők óta felfedezésre vár.
Költők jöttek, bunkóval, irónnal,
megfejteni a pillanat
örökkévaló szentségeit.
Tudósok jöttek, 160-as IQ-val,
kifejteni az örökkévalóság
pillanatnyi szentségeit.
A költők és tudósok
igazi felfedezők:
ugyanazt nézik
(ó, kitárulkozó, női test!)
amit mindenki lát,
s közben észrevesznek valamit,
mit addig nem látott meg
senki sem!
Megjelent: 2015-11-05 08:00:00
 |
|
Turczi István (Tata, 1957) költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
