Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Csák Gyöngyi versei (November 1., Darazsas álmok, Utolsó felvonás)

 

November 1.

ma találkozóm lesz az apámmal
beszélőre kéredzkedett a halott;
hívásai elől mindig kitértem,
mert közel volt még haldoklása

ma találkozom apámmal, aki csak néz,
halálnyugodtan hallgat majd ott, a
rács túlsó oldalán,
elmondom neki, hogy milyen üres az ősz,
amióta tekintete nem szenteli föl a
kerti lugast szüret előtt,
milyen csönd van az öreg házban,
amikor anyámmal hallgatunk,
remélve, egyszer még betoppan,
egy üveg borért könyörög, ahogyan
szokott, hogy önmagává bátorodjon – – –
Isten talán fiának is becézi, mióta
odafenn kóstolja az égi nektárt, ő
vesződik vele, késő éjekbe nyúlva
csitítja anyám helyett, talán megszokta
már, milyen makacs, csak apám
hangjától zeng a menny.
bányászhimnuszát most is halljuk:
szerencse fel! szerencse fel!

* * *

ma találkozóm lesz vele,
beszélőre kéredzkedett.

 

DARAZSAS ÁLMOK

Darazsas álmok közé
szorít a részvétlen idő –
felcsap a törvényszerű
erjedő, fojtogató szaga
valaki meggondolatlanul
lemond a létről
már csak a történetet
lezáró, higgadt pont
várja a belenyugvó,
utolsó sorokat.

 

UTOLSÓ ELŐADÁS

Kihátrál,
hiába, hogy az utolsó felvonás
utolsó perceit számláló nézők
várják a végkifejletet,
ezek a drámai pillanatok
fertőző gócként ülik meg a torkokat,
izgalom izzasztja az egymás
kezéért nyúló kezeket,
mert szeretik a történet hőseit
tudják jól nem teljesülhet, aminek kellene
csakis egy szimpatizáló,
másik dramaturgia szerint.

Ami írva van, marad meg
az egyik kihátrál,
a másik lebonthatatlan cellájában
hallgatja a lépteket, mint a távozó
megbocsáthatatlan üzenetét,
majd a priccsre roskad, betakarózik
magánnyal, miközben amaz eltűnik
a nehéz bordó függönyök mögött örökre
ahogy írva van…

  
  

Megjelent: 2015-11-01 08:00:00

 

Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950.) pedagógus, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.