Türjei Zoltán: amzirp őrevazssiv-ynéL
Hiányban nincs hiány.
Kösz jól vagyok.
Néha a tapétába kapaszkodom, mint valami leguán
és fejem félrefordítva bámulok ki az ablakon.
Így időzöm a falon négykézláb, amíg el nem unom,
aztán leugrom némi harapnivalóért.
Valami finomságot kérek a Kisasszonytól.
Ő rám néz, de nem tudja mi lehet finom
az én érdes nyelvemnek,
és közben igyekszik másra gondolni.
Valaki, vagy valami másra.
Mindegy, csak arra ne, hogy itt kell
lennie egész nap,
igényeket kielégíteni.
Próbálom oldani a helyzetet.
Csak most veszem észre,
hogy szeme előtt lény-visszaverő prizmát visel.
Így legfeljebb a szám rágásáig jutok el,
esetleg nyelek egy nagyot, miközben határozott
mozdulattal nyújtom előre a nyakam.
Az elhangzott kérdés
még mindig a levegőben.
Állunk egymással szemben.
Én már nem is igyekszem,
Ő pedig ugyanazzal a közönnyel nézi,
immár vallomássá merevedett arcom.
Ma érkezett gumós begónia,
káliumos tápoldatban.
Rendben az jó lesz, felelem,
majd fizetek és köszönés nélkül távozom.
De egy pillanatig sem gondolom,
hogy tényleg ezért jöttem.
Térkép helyett, Magyar napló 2014
Megjelent: 2015-10-18 07:00:00
 |
|
Türjei Zoltán (1976, Balatonlelle) költő, tanár, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
