Keresés a honlapon:

Dudás Sándor versei (A menetrend szerinti, Vágyak utcahosszán, Minden elképzelésünkből)

 

A menetrend szerinti

A menetrend szerinti
vonatról,
buszról leszállunk, s kéz a kézben
sétálunk végig az utcákon,

házadtól házamig. A szemek
pontosan
elmondják, mit gondolnak
a köszönés mögött lapulók.

Zár kattan, nyitok a szobámba, itt
születtem -
kitárom magam gyermekkoromig.
Belépsz, nekilátsz átöltözni.

Mit gondolsz ilyenkor, milyen
érzések
futnak át rajtad? Mondtad
nem egyszer, látod a gyermeket,

aki voltam: csendes és okos.
Elhiszem,
mert a szoba belakható lett
újra, már nem az elhagyott.

 

Vágyak utcahosszán

Vannak ott lombok, háztetők,
kerítések,
égkék, madarak, virágok.
Valóságot mesékből tudok.

Sejtés igazgat: feltűnsz
valahol,
az út másik oldalán vagy
egy bokor mögül hirtelen kilépsz.

Találgatok: mit hozol nekem?
Testvihart?
Mosoly-Napot? Szívbeszédet?
Csöndnek lobogása szólít.

Arcunkról lebben mindent kioltó
képzelet,
leple alatt mi ketten: a váz.
Tudatpontosság: legyőzöttek

még nem vagyunk. Csak titok, hol
ismétlődsz,
a vágyak utcahosszán
hol villan fel tündér-alakod?

 

Minden elképzelésünkből

Minden elképzelésünkből
hajó lesz,
elindulunk végtelen kékséget
tükröző tengeren, csendünkből

hullámok csapnak az égig.
Özönvíz
előttiek: Noé biztonságos
bárkájára menekítjük

emlékeink a mindent elsodró
jelenségek
elől, ami velünk, értünk, de
mindenképpen miattunk történik.

Csillagaink is csupán azért
ragyognak,
hogy feléd navigáljak.
Ragadozó halaink, bálnáink:

nyugtalanságaink szétúsznak.
Nem törvény
és nem hangulat. Partjainkban
megmártóznak a hullámok.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-10-03 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.