Csák Gyöngyi versei (Időválaszfalon, Valami mégis, Születésnapi dadogásokból)
Időválaszfalon
Időválaszfalon
kaparászó hangok sora;
miként az első, ma is a tiéd
a várakozásba őszült
utolsó gondolat.
***
A stílusváltó közöny
egész jól működik;
bár a végtelent ígérő
neszesemmik mellett
megjelenik néha-néha
egy csuklóra vadászó
fényes pengeél.
Sőt – a szenvedély
parányi lángja felcsap,
fényénél a mondhatatlannal
kísérletező szája is,
ám ez a szenvedély
többé nem repíthet
már a mennyekig.
Valami mégis
Mostanában valami
mégis átjár,
átjár valami
különös érzet:
agyonszeretve,
agyonkívánva
agyonálmodva
agyonátkozva,
valami mégis
változatlanul sugallja,
vagyok:
agyonátkozva
agyonálmodva
agyonkívánva
agyonszeretve.
Születésnapi dadogásokból
Összekeveredtek az irányok
oldaltnak tűnik az előre,
elherdált földön járok,
még mindig mögöttem.
Nézem a köröket,
egyetlen, rozsdás láncszem
hol lazul meg s mikor?
Gyáva meleg árad a homályból
a kacsalábon forgó kastély
is jelenés, nem áll meg,
csak a tükrök elutasító
csillogása válaszol.
Közönyben az ember
elfelejt vágyakozni, élni,
a hézagpótló emlékezetnek,
álmoknak adja át magát.
Különös álmomban
Szaturnusz voltam,
gyűrűimben sűrűsödött a membrán,
mintha megelevenedtek volna
köröttem a halott holdak is.
Mozdulni, lépni félek
kíváncsiságom új bűnbe csalna,
akár az édenből kiebrudalt Éva,
somfordálhatnék másik
életteret keresni.
Megjelent: 2015-08-29 07:00:00
 |
|
Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950) pedagógus, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
