Lárai Eszter versei (Hajsza, A költő és a halál)
Hajsza
Korán kel
tesz-vesz
lohol
fejest ugrik a délelőttbe
bár késik a taxi
késik a délután
késik az este
éjszaka végre
utoléri őt
a kimerült idő
A költő és a halál
Hideg téli éjszaka
fagyasztja belém a szót,
többé már nem írom le
a kiolvadót
Néha sajnálom magam,
mert még én is meghalok,
felszáradó könnyeim
alatt lapítok
Bár azt mondják a halál
az élet szerves része,
beletörődni nem tudok,
hogy vége, vége
Hisz adtak az istenek
hírnevet balzsam gyanánt,
kenegessem énemet:
talányos talányt
Bátran szólva nem tudom,
jobban mitől is félek:
Hogy végleg elmaradok? Hogy
oszolva élek?
Megjelent: 2015-08-15 07:00:00
 |
|
Lárai Eszter, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
