Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Lárai Eszter versei (Hajsza, A költő és a halál)

 

Hajsza

Korán kel
tesz-vesz
lohol
fejest ugrik a délelőttbe
bár késik a taxi
késik a délután
késik az este
éjszaka végre
utoléri őt
a kimerült idő

 

A költő és a halál

Hideg téli éjszaka
fagyasztja belém a szót,
többé már nem írom le
a kiolvadót

Néha sajnálom magam,
mert még én is meghalok,
felszáradó könnyeim
alatt lapítok

Bár azt mondják a halál
az élet szerves része,
beletörődni nem tudok,
hogy vége, vége

Hisz adtak az istenek
hírnevet balzsam gyanánt,
kenegessem énemet:
talányos talányt

Bátran szólva nem tudom,
jobban mitől is félek:
Hogy végleg elmaradok? Hogy
oszolva élek?

  
  

Megjelent: 2015-08-15 07:00:00

 

Lárai Eszter, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.