Balázs F. Attila versei (a játék, szél lapozza, Vizek)
a játék
folyton ismételni
amíg a játék véget ér
de a játék sosem ér véget
és nem lehet megismételni
semmit
az utolsó ítélet
a kártyák újraosztása lesz
gyakorold az esést
az egyensúlyát vesztett
nyeregből
sikoly
a fájdalmat csak utólag érzed
szél lapozza
a padon felejtett naplót
a szél lapozza
a város zaja elnyomja
a hangot
sosem fogod megtudni
sírás volt az
vagy nevetés
Vizek
Ha a csónakringató tónak
nem volna partja,
mint bolond gondolatok
a víz szétfolyna.
Parttalan vizeknek
ez a sorsa.
Cuppogó sár,
mocskos pocsolya
és vákuumos iszap
nyelné el tán.
A folyó sem lehet parttalan
mint délibábot kergető lány.
Légyottra surran,
csacsog, csobog,
malacságokat
vagy titkokat
suttog a víz.
Simul, simogatja, nyalja, csiklandozza
szerelmesen
a part tárulkozó combjait.
Nem gát, nem korlát a part:
eget vető terelgető
istenadta vad,
vagy szelíd
célok felé.
Megjelent: 2015-08-03 07:00:00
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
