Simon Adri: Kiolthatatlan
Úgy vágok át hozzád, mint a zöld határon.
Puskacsővel támad fejemnek az éjjel.
Kezemben egy fáklya, füstokádó várrom
reggelre az ágyunk. Felizzunk az éggel.
Bordád rácsa rámcsattan, és mégse szöknék,
iszlak, mint a napfényt, szíved teli korsó,
és mintha megállt volna, mégis mozog még.
Ránk zárult egy légtelen, leszögelt koporsó.
Nekem ez az élet itt, amit bevállaltan
kifőzök. És megeszek. S persze ki is hányok,
mintha gyomrozómanók dolgoznának rajtam.
Nem várok feloldozást: tudom, mire várok.
Testkanóc, szellemnapalm: mind kiolthatatlan.
Megjelent: 2014-07-18 08:05:17
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
