Simon Adri: Kémia
pardonnez-moi mon ignorance
a kémia vad karneváli transz
ne tartsatok vissza, de ne tartsatok velem
a kémia beomlott, füstölgő bálterem
tüsszögő kazánház, megrogyott január
harmincon túli, rozsdás kapuzár
a kémia gyűrött vágy, vasalatlan tudat
mely bomlott szoknyában, részegen mulat
elár(v)ult titok, elszámolt dózis
madárinfluenza vagy lágy tuberkulózis
palackzöld fekély, fogínybe égett bláz
a kémia feltétté pancsolt tükörtojás
verítékes álom, mely pihenni nem hagy
fehér botot rázó éjszakává kent nap
a kémia árvaházban első menzesz
nem érti a csepp és sír egy rongyos szenthez
és kisfiúk összetört, sárga dömpere
Toledo, Róma, Stockholm vagy Tampere
a kémia egy széltépte szárítókötél
koszlott karakterek, kurzív és félkövér
pergő hámsejtek, morajló hormonok
mindenórás párka, a körúton kódorog
avas zsírból készült rúzs és málló kence
vörösétől megvált, hideg naplemente
lábszagú harisnya, mely combtőig szaladt
hangládában nyögő kinyúlt magnószalag
a kémia kapualjban fekvő hajléktalan
nem fertőző, csak elalhatnékja van
az én kémiám a ziháló testi kényszer
hajnalban még övé leszek vagy kétszer
a kémia zárt osztályi steril kényelem
a kémia az én lüktető szégyenem
ágyékomra loccsant forró méhviasz
nem épp kellemes de roppant férfias
penészvirág, gépolaj, nyirkos kovász
zálogházi szünnap: fáradt feloldozás
Megjelent: 2014-07-18 08:02:15
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
