Simon Adri: Földerengés
(A 2012-es olaszországi földrengés emlékére)
Hajdanán, a krízis-korban, nehéz ’12-es évben
szeles völgyben élt Giacomo Emilia Romagnában.
Ott játszott a szurtosképű komoly kezű tudósok közt,
ünnepelvén előbukkant Bartók-szvitet, táncjátékot.
Ám a kotta hangfej-bábok játékával nem kecsegtet,
csak tizenkét maszatos folt: borpecsét és tintapacni
rajzolódott ki a könyvben. Tanácstalan búvárarcok
hajoltak a szakadt szélű, szamárfüles palimpszesztre.
Halk moraj tört fel a földből, rázva asztalt, mintha szellem-
járás indult volna meg a fojtott nyárban Taljánföldön,
lengő csillár, omló házfal törte meg az ünnepséget.
Lóhalálban menekültek csapot-papot-táncjátékot
elfeledve mind a súlyos tudományok birtoklói.
Egy akadt, ki ott maradt, ki ujjain a foltokat
hangjegyekké zabolázta, s zongorához térdepelt
(nem ért volna fel különben hangszeréhez csepp keze):
Giacomo volt, a ragazzo, ki olvasni sem tudott.
És csak zenélt, amikor már senki nem hallhatta őt,
futamokat játszott, míg kint roppantak a háztetők.
Sűrű éj lett: holdtalanul ráomlott a kis zenészre,
körbefolyta, mint a láva Etna-kráter forró mélyén.
Emilia Romagnában felizzott a völgylakóknak
ujjain pár ránc a tánchoz, s hull, csak hull a pernye róluk.
Kint álltak a kőesésben mind, kik akkor hátrahagytak
bútort, házat, házastársat biztonságukért cserébe,
mindazt, ami eltalálta életröggel egykor őket,
gőzlő ronggyá változtatva ingüket a forró mellen.
Giacomóra jön a reggel, viharmadár-forgataggal
csapkodja a tenger felől érkező szél. Beleborzong.
Összesöpri a sok mocskos lapot, mit a szél kihordott.
Érkeznek a görög partról őszvidéki, hűvös éjek.
Megjelent: 2014-07-18 08:00:27
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
