Simon Adri: Függvény
Ez lassú vers arról, hogy tőled,
egy lomha vers, hogy el és hogy hamar,
mint a térkép, szűkszavú vers főleg,
obligát méretarányaival.
Pontos s törvényen kívüli legyen,
szálkás vers, mint a szerző maga,
legyen benne játék meg fegyelem,
keserítse a szikár éjszaka.
Legyél te benne klímaváltozás,
ahogy hókotrózzák most Korzikát,
és remény nélküli emlék – mi más? –,
ne haldokoljon benne szóvirág.
Szögletes legyen, színtelen, tiszta.
Ne csodáld többé, mi látványelem,
s ahonnan többé nem térek vissza:
a tizenkettedik vágány legyen.
Ne engedd, hogy orgazmuson éljek,
csapjál a hűlő lecsóba bele,
gyújtsd rám a házat – és mikor égek,
szaladj el onnan nagyon messzire.
Többé ne találhasson meg téged
elliptikus pályára állt testem.
Ez hallgatag vers arról, hogy tél lett
a tavaszba ájult Budapesten.
Megjelent: 2014-07-18 07:54:16
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
