Zápor György: Vizsgaidőszak
Neki még van diákja,
amivel kiváltja
bérletét,
olcsóbban, mint mondjuk én,
a vén,
és előttem állva
a pénztár ablakán átnyújtva,
némiképp feldúlva
mutatja a kártyát, ezalatt érvel,
jó még a pecséttel!,
közben pénzt rak a korongra,
amin forogva
előjön a bilét, s visszajáró
de a kilét,
marad rejtve a plasztikon,
persze a pénztáros látta,
és kérdezhetném, hátha
mondana egy nevet, de, ahogy nézem, ennél nem lehet
firtatni a dolgot,
hát váltok újabb harminc napot,
írva a holnapot
kezdésnek.
Majd tán hosszú órák múlva,
este, lesz alkalom, újra
látni,
és bátorságom eléállni,
hogy megmondjam szemébe,
a kisasszony a HÉV éke,
és cserébe, miért látom,
ha kell, korrepetálom,
integrál, még meglehetős,
a statika sem nyögvenyelős,
csak ne bukjon! megkérem,
kollokváljon serényen,
egy újabb félévre, adva hat napot,
mikor bérletért állhatok,
maga mögött a sorban.
Megjelent: 2015-06-24 07:00:00
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
