Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt versei (A csend rezonanciája, Noha testben élünk)

 

A csend rezonanciája

Marsó Paulának, Derrida fordítójának

Közel van-e a kimondott szó
a gondolathoz? Nem azonos vele.
Ha azt mondom, elmélkedés,
milyen képre, milyen geometriai alakzatra pillantok rá?
Vagy inkább szagok jönnek be a szón át?
Netán színek?

A szó valami belsőnek felelget,
amikor kifejezi a lelket.
A szívből jönnek a beszédek.
A bal pitvar kezd párbeszédet
a gerincvelő egy rejtett pontjával.
Majd az elme legeldugottabb odúja
kiengedi a megoldást a szájba.
Amikor leírjuk, hogy mi van a fejünkben,
az már reprezentáció.
Egy motoros bukósisakján koppan a dió.
De esetlegesnek se tarthatjuk a jelentés státuszát.
Írva-olvasunk és elolvasva megfejtjük a jelek értelmét.
Minden megfogalmazás műfordítás.
Minden beszéd közeli olvasat.
Valamit elkezdünk és a szó hirtelen abbahagy.
Mint ez a nap.

 

 

Noha testben élünk

II. Korinthus 10. 3.

Noha testben élünk, nem a test éltet.
A lehelet az égből közvetlen belénk megy.
Atyánk akart valamit, amikor szült.
Majd kint hagyott az édenben. Akaratunk elsült.

S talán: a lélek! Valóban, mint egy hajó,
navigálja létünk a vér tengerén.
S messze ott a sziget, a part.
Érkezünk nap, mint nap. Az idő mégsem a miénk.

A kikötőben új hajó vár: a holnap.
A napoknak is van vére.
A messiási szó élteti a hetet.

S találgatjuk, hogy a múlt ikon vagy tény-e?
Valamire ne emlékezzünk mégse?
Kert-filter az ész, erdő a memória.

Kvantum, relativitás. Szia!

  
  

Megjelent: 2015-06-18 07:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.